Kalandozások a közlekedésben

Rolling Sztorik

Beúszott a villamos...

2020. május 19. - Mikulás Anna

papa3-as_vili.jpgA nagyapám igen híres ember volt. Komolyan. Ismerte fél Budapest. Legalábbis, az a fele, akik Angyalföldre, a Váci úti gyárakba, no meg Újpest számtalan üzemébe jártak dolgozni. Ugyanis ő vezette azt a villamost, a 3-ast, ami a Nyugati Pályaudvartól egészen Újpest határáig futott a síneken – közel 40 éven át minden hajnalban.

Ez volt az a villamos:

papa3-as_vili.jpg

 

A 3-as villamos a Nyugati pályaudvar melletti Kádár utcától, végig a Váci úton az újpesti Fóti útig járt

 Na, most a Papa, nemcsak villamosvezető volt, hanem különleges ember is. Kinézetre Svejkhez hasonlítanám, mert kerekfejü volt, középen kopasz, élénk kék szemekkel csodálkozott a világra.  A két vidámkék szeme között pedig nagyon pisze orra volt. Nem úgy született! Az orrcsontját az orosz fronton törték el egy puskatussal. Mikor már én is éltem, mondta is neki egyszer a körzeti orvos, hogy van egy ügyes kezű sebész barátja, ingyen helyre rakja az orrnyergét… Mondjuk, nem volt túl korrekt ajánlat, mert abban az időben minden orvosi beavatkozás ingyenes volt, viszont egy profi plasztikai sebészt elég nehéz volt találni. A Papa (persze!) kerek-perec elutasította az ajánlatot, hiába, hogy az orvos mondta. Mert bátor ember is volt! (:-)))))) Például pertuban volt az összes politikai vezetővel, rádiós bemondóval… Sőt! Kádár Jánosnak, az ország első számú vezetőjének még vissza is szólogatott! Igaz, nem ismerte egyiket sem, de a kedvenc időtöltése volt a rádióhallgatás. A Nagyin, rajtam, meg a villamosán kívül ezt szerette legjobban. Élmény volt vele együtt rádiót hallgatni! – Mit képzelsz már te, Kádár Jancsi? – szólogatott vissza a rádiónak – Ki fog neked itt bikákat hizlalgatni? Bikát? Nem olyan könnyű dolog az, ahogy a nagy fejeddel te elképzeled… Igaza lett a Papának, nem is nagyon hizlalgattak bikákat vidéken pártutasításra. Hiába, a Papa tudta ezt is, mert vidéken nőtt fel. Összességében elég tájékozott volt, ami párosítva a józan paraszti eszével, meg az ízes beszédével igen szórakoztató (is) volt. Így aztán a törzsvillamos-utasok az első peron felé húzódtak, s a hosszú úton megpróbálták megoldani a világ nagy kérdéseit – hajnali négy óra és késő reggeli kilenc között, Újpest és Angyalföld között zötyögve… 

Ilyen villamosok voltak akkoriban:

32202709_1726743060707110_1219946174362943488_n.jpg

 

A Papa úgynevezett osztott műszakba járt. Mivel ő lakott legközelebb a Remízhez és gyalog be tudott sétálni. Hajnali háromkor kelt és nem sokkal később indult is majd’ mindennap, hogy az első villamost elindítsa a korán kelők és a későn fekvők felé… Belegondolni is nehéz a mai eszemmel, hogy panasz nélkül állta végig nap, mint nap a hosszú köröket a villamos elején.. Fagyban, hőségben, esőben, szélben a nyitott peronon… Mert még a múlt század hetvenes éveinek végén is összekapcsolt pótkocsis, nyitott peronú villamosok jártak Újpest és Angyalföld között. Igaz, adott neki a Beszkárt (eredetileg, a kezdetek kezdetén – így hívták az akkori közlekedési vállalatot) teljes ruházatot. Vastag, báránybőrrel bélelt téli bundát, ólom nehéz fatalpú, ágyékig érő steppelt, bélelt csizmát. Na, hát az volt ám a csoda! Majdnem olyan magas volt, mint én négyévesen! A súlya…ajjaj.. csak az egyik párnak nehezebb volt, mint én. Megmozdítani is alig lehetett, nem hogy még lépni benne! Szőrös beszkárt usankája is volt a Papának. Védeni a fejét a fagy és a süvítő szél ellen. Gyanítom nemcsak azért utálta annyira ezt a sapkát, mert ha nem akarta, hogy lefagyjon a füle, le kellett hajtania a szőrös fülvédőket és az álla alatt megkötni zsinórral, úgy asszonyosan, mint nők a fejkendőt

Kicsinek nagyon büszke voltam a Papára. Arra, hogy villamosvezető, s hogy ő hozza ki a Remízből az első villamost…

Kis kölyökként gyakori programunk volt a Nagyival, hogy kiálltunk a Váci út sarkára és vártuk a Papát, aztán mentünk vele egy kört. Nézelődhettem kedvemre, és a Papa megengedte, hogy néha, ha nem volt olyan nagy a forgalom csöngethessek egy picit (ahogy József Attila mondaná) a nagy gömb alakú, rugós csengővel, ami a levehető kurbli mellett volt a műszerfalon. Sajnos, tényleg csak egy picit csöngethettem, mert a csengő nagy volt, a rugója kemény, a kezem meg kicsi, s erőm sem volt még annyi, hogy nagyot tudjak csapni rá…

Ilyen volt a műszerfal és a csengő:

papa_villamos.jpg

De azért a Papa besegített, mint sok minden másba is az életem során, hogy könnyebb legyen nekem… Pedig nem volt vér szerinti nagyapám, de igazibb volt az igazinál. A valódi nagyapámat hiába várta haza a háborúból a Nagyi… Soha nem érkezett meg, mert már útban hazafelé, közel Pesthez Inárcs-Kakucsnál agyonlőtték a menekülő németek. Mikor a Nagyi azonosította, azt látta, hogy arccal feküdt a sírban, de az a pepita kockás mellény volt rajta, amit még ő kötött neki a dermesztő orosz hideg ellen. A Papa haza ért a háborúból, a hadifogságból, törött orral, hiányzó három újjal a bal kezén, de őt nem várta senki… Az ágyába az asszonya új férfit fektetett, mert úgy hitte, odaveszett…

Ők ketten, a Papa meg a Nagyi az újpesti Remízben (hivatalosan villamos kocsiszín) találkoztak össze.

A Remíz:

vili-remiz.jpg

 

A Nagyi itt takarította a villamosokat, a Papa pedig innen indította első útjára a villamost. Papa – ahogy mesélték – mindennap vitt be magával két pacsnit, ami egy lapos, édeskés péksütemény volt. Az egyiket magának, a másikat a Nagyinak. Aztán rákövető tavasszal, hogy megismerkedtek, a Papa Pünkösdkor megjelent egy csokor rózsával és megkérte a Nagyi kezét. A Nagyi meg igent mondott! Soha jobb döntést nem hozhatott volna! Mikor én születtem, már egy család voltunk…

Bemehettem vele a kocsiszínbe is. Igaz, csak egyszer mert féltett, hogy valamelyik villamos egyszer csak gondol egyet, megbokrosodik és neki indul… Ezért kellett vigyázni. Jártam vele a Bagolyvárban is, ami hajdanán a Károlyi grófok vadászháza volt, de hosszú évtizedeken át a villamosvezetők, kalauzok, kalauznők pihenőhelyeként szolgált.

Ez volt az:

vili-bagolyvar-600x445.jpg

A Bagolyvár ma is látható, Újpest és Angyalföld határában, az Északi-összekötő Híd mellett, pedig a villamos síneket már régen felszedték, az útburkolat alatt a metró dübörög. A Remízben, a hajdani kocsiszínben pedig ma egy hipermarket van, a villamosok helyén most áruval feltöltött polcok sorakoznak.

Visszatérve a Papához. Szégyellem, de volt egy időszaka az életemnek, amikor borzasztóan utáltam, hogy villamosvezető a nagypapám. Serdülő, süldő lány lettem, fiúkkal császkáltam, a suliból kilógtunk moziba, vagy csak úgy le a Duna partra az osztálytársaimmal… Ekkor derült ki, hogy a Papa többet tud a viselt dolgaimról az iskolában, mint én magam. Ugyanis vele utaztak jövet-menet a tanáraim is… Szerették őt, beszélgetni is szerettek vele, így aztán az életem nyitott könyv volt előtte.

Soha nem felejtem el, úgy a hatvanas évek végén lehetett, koncerten voltunk a haverokkal az Ifi Parkban. Utána császkáltunk, kóvályogtunk, hülyültünk a városban, hajnalig. Otthon persze azt mondtam, hogy egy barátnőmnél leszek éjszaka, akivel átvesszük a matekot… Kellemes volt a langyos nyári éjszakában bandázni, de hosszú volt az éjszaka, csípős a hajnal… Álltunk a megállóban, dideregtem, amikor egy másik várakozó utas odaszólt nekünk:

– Nyugi srácok! Jön már a Dömi bácsi….

Még ki sem mondta, mikor a semmiből, fényárban úszva, megjelent a villamos. Jött a Dömi bácsi, most is, mint mindig pontosan… Persze, hogy a Papa volt. Csúnyán lebuktam… Hja, az első villamos, ha elindul feléd… rendben is van minden, ha nem a Nagypapád vezeti…

Nem veszekedett. Megmondta, hol nyit ki az első bolt, ahol kapunk friss kiflit, tejet, zacskós kakaót. Pénzt is adott, jutott belőle mindannyiunknak. Akkor, amikor tovább ment a villamossal, az Újpesti Bőrgyár mögül (akár a dalban) előbújt az első napsugár – ami – ma már tudom – mindig egy kicsit a Papára is várt…

 

 ***

  A nagyszüleim, a Papa nyugdíjba vonulásakor, a búcsúesten. Ott volt még az akkori budapesti közlekedési vállalat igazgatója is... Hiába, na! Nemcsak híres ember volt a Dömi bácsi - szerették, tisztelték is...

Nekem nagyon hiányoznak...

nagyiek1.jpg

 

(fotók:

 első kép: Zoltán Szarka, FB, Budapest régi képekben, fortepan - saját

2., 3., kép: hampage.hu, ahol Elveszett sínek  (KATT) címmel

remek írás olvasható Budapest megszüntetett villamos vonalairól)

 

Ha tetszett a poszt, ne felejtsd el lájkolni és megosztani! Köszönöm!

Ha van a közlekedéssel kapcsolatos történeted, ne fogd vissza magad, írj: rollingsztorik@gmail.com!

Vagy keresd a facebookon a rollingsztorik oldalát!

 

 

New York követi Európát - villamosokkal...

Bevallom nem hittem volna, hogy a mindent és mindenkit megelőzni akaró, hatalmas és nagyképű USA egyszer majd eljut odáig, hogy követi a vén Európát. Azt az Európát, amit a legtöbb amerikai elavultnak, túl szűknek, túl kicsinek, túl kopottnak, túl..túl… túlnocúlnak tart…. DE! Azért lelke mélyén nagyon is irigyel kultúrájáért, eleganciájáért, stílusosságáért. Nem véletlenül járatják az amerikai elit gyermekeit svájci magániskolákba…

…éssss! Lám! Láss csodát!

Eljött az idő, amikor (ha nem is egész Amerika), de a legszínesebb, legfelkapottabb, legextrémebb városa New York követni fogja Európát! Nem is akárhogyan: villamossal.!

Volt ugyan már villamoshálózata New Yorknak, de azt a háborút megelőző időszakban, 1934. és 1945. között fokozatosan felszámolták, mert túl lassúnak ítélték. Kellett a hely a nagy, széles, hosszú amerikai autóknak, így a felszíni közlekedést a föld alá vitték, ahol ezt nem lehetett megoldani, ott autóbuszokkal váltották ki a villamosokat.

Most azonban a város villamosvonal építését tervezi, mely végighalad Brooklyn és Queens folyóparti oldalán, ahol jelenleg több mint fél millióan élnek.

A II. Világháború után New York City ipara hanyatlásnak indult, a város más irányt választott. A Brooklyn-Queens-Waterfront elhanyagolttá, megközelíthetetlenné, következésképpen veszélyessé vált. Az utóbbi 15 évben szerencsére a város ismét felfedezte a környéket. A Brooklyn Bridge Park létrejötte, a DUMBO fiatalos energiája új életet lehelt a környékbe. Napjainkban a Brooklyn-Queens-Waterfront állandóan fejlődő, turistáktól hemzsegő, művészeti és kulturális központ. Ennek ellenére, továbbra is vannak olyan környékek, melyek nehezen megközelíthetőek, ezáltal lakóiknak nehezebb a munka és az iskolaválasztás. A Brooklyn Queens Connector (BQX), New York új villamosvonala hatalmas előrelépésnek számít.

– olvasható A tengerentúlról jelentem blogon, ami az egyik fellelhető legjobb útikalauz az USA-ról.

Mi köze a feltámadó new york-i villamosnak Európához?

Európa szereti a villamosokat. Többre becsüli a környezetvédő előnyüket, mint a gyorsaságot. Egy valamirevaló európai város fejleszti a villamosparkját, szebbnél, szebb járművekkel örvendezteti meg az utazókat. Formatervezett remekműveket állít a sínekre.

Csak néhány csoda, az Európában sínen lévő villamosokból:

Sevilla

vili-sevilla1.jpg

 

Zágráb

 

vili-zagrab.jpg

 

Jena

 

vili-jena.jpg

 

Bécs

 

vili-becs-600x365.jpg

 

Helsinki

 

vili-helsinki.jpg

 

Ilyen lesz a New Yorkban hamarosan futó villamos (mint ahogy az már az első képen is látható):

 brooklyncentral-vili.jpg

 

Bár ami a paramétereit illeti, lényegesen különbözik majd az Európában megszokott járgányoktól.

A BQX a legújabb technológiára támaszkodik. Az előzetes tervek szerint az új villamosrendszer nem igényel áramszedőt. Valószínű, hogy hidrogén üzemanyagcellával működik majd, így ellenáll a természet erőinek, mint a szél vagy az áradás, mellyel az East River partján mindig számítani kell. A villamoskocsik akadálymentesítettek lesznek és bicikli szállítására is alkalmasak. A villamos vonalhálózat építését ez évben kezdik majd meg, és várhatóan 2024-ben adják át majd teljes egészében a forgalomnak.

Valószínűleg gyönyörű lesz, még csak véletlenül sem hasonlít ükapjára, a hajdani lóvasútra, ami száz évvel ezelőtt, 1918-ban rótta még a newyorki utcákat…

Büszke lehet majd New York a villamosára.

Viszont, mi magyarok arra lehetünk büszkék, hogy nálunk maradt meg mozgóképen is láthatóan őseink lóvontatta vasútja, mai sínen szaladó járgányaink elődje.

Az igazi ritkaság számba menő film a Szent-Margitszigeti (sínen menő) lóvasút utolsó napjait örökítette meg!!!!

A Filmhíradók online portálon bukkantam erre a ritka kincsre! Köszönet érte!

(fotók: twitter, FB-villamos photo rajongói oldal, tinkmara.com)

 

Ha tetszett a poszt, ne felejtsd el lájkolni és megosztani! Köszönöm!

Ha van a közlekedéssel kapcsolatos történeted, ne fogd vissza magad, írj: rollingsztorik@gmail.com!

Vagy keresd a facebookon a rollingsztorik oldalát!

Újratervezés - pandémia után

A családunk élete jobban összefonódott a tömegközlekedéssel, mint a budai fonódó villamos hálózat Budapesttel. Sőt! Még bele is gabalyodott, de az már egy másik történet... (egyszer majd azt is elmesélem - talán...)

269001_228580173842181_1695928_n.jpg

Van-e valaki, akinek ne lenne legalább egy gördülő története?

Olyan, ami vonaton, buszon, villamoson, metrón, taxiban vagy saját autóban ülve esett meg vele? Éppen akkor, amikor négy vagy több keréken utazott, pontosabban, gördült valahonnan valahova

Robinak, a sarki hentesnek a szerelem hullott az ölébe a 6-os villamos lépcsőjéről, a szó szoros értelmében. Sárikának ugyanis a lépcsőbe akadva letört a cipősarka. Eközben a villamos meglódult előre, Sárika meg dőlt - hátra... Meg sem állt volna a földig, ha nem toporog ott mögötte a Robi, aki elkapta. Olyan alaposan, hogy ezt követően, öt közös gyermekük is született. Hát hogyne! Hiszen őket az élet meg a villamos is egymásnak teremtette!

Flórát hatan zsebelték ki a 6-os villamoson, fizetésnapon... Nóri néni a bokáját törte, mikor a troli ajtaja odacsukta a kabátja szárnyát és úgy indult tovább... az iszákos Lalika a kis Lalit, Józsi bá' meg a Zombi kutyát felejtette a buszon... Szerencsére meglettek a végállomáson. A sofőrök és a rendőrök felváltva pesztrálták őket..

Nekem is vannak gördülő történeteim. Jócskán!

Biztos vagyok benne, hogy neked is! Akár meg is kereshetsz vele, a rolling sztorik facebook oldalán! Vagy írj a rollingsztorik@gmail.com e-mailre! Ha jó a te gördülő történeted, helyet adok neki itt a blogban! Szívesen olvasnám, azt ami veled megesett, akkor, amikor

- új autót vettél,

- kizsebeltek a 4-6-oson,

- molesztáltak a buszon

- karamboloztál az M7-esen (vagy másutt)

- fellöktek a bringával

...satöbbi, satöbbi, satöbbi...

Várom a történeted!

Várlak, hogy elolvasd az én történeteimet - s hozzá fűzd a véleményedet, ami nemcsak nekem számít, hanem mindenkinek, aki a pandémia után újratervezné életünk egyik legjelentősebb részét, a közlekedést...

Hiszen amíg élünk, mindig úton vagyunk...

Barátsággal:

Mikulás Anna - a blog szerzője

Még mielőtt bárki szóvá tenné: szakcikkeket ezen a blogom tőlem ne várjon senki, mert nem vagyok szakember, csak utazó - aki utasként is egy szebb, jobb, élhetőbb világra vágyik, úgy, hogy őrzi az emlékeit!

 

Csók a családnak!

 

....én meg elkezdem - a legelején... a villamosokkal, a következő posztban a Papával, akinek élete volt a villamos...

(Jut eszembe! Ha tetszett a poszt, ne felejtsd el lájkolni és megosztani! Köszönöm!)